Nem biztos, hogy a “legmárkásabb” és a legdrágább a legjobb is egyben.

Az alábbi történet szintén az egyik saját ügyemet meséli el. Márkát, típust szándékosan nem említek, mivel a cikkben szereplő termék már évek óta nem kapható, így felesleges lenne lejáratni egy amúgy korrekt, minőségi termékeket előállító márkát egy már nem aktuális termékkel. A cikknek nem ez a célja, szándéka, sokkal inkább az, hogy rávilágítson arra, hogy legyen bennünk mindig vásárláskor egy egészséges óvatosság, gyanakvás és ne csak a márkát és az árat nézzük. Ahogyan az is általában igaz, hogy a legolcsóbb műszaki cikkel nem biztos, hogy a legjobban járunk, ugyanez igaz arra is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a legdrágább lesz a tökéletes választás.

“Azt hittük, hogy ez a legjobb. A boltban is ezt ajánlották. Majdnem ez volt a legdrágább is! Ráadásul a férjem kedvenc márkája!”

Mesélte egyik kedves régi, karbantartásra rendszeresen visszatérő, több asztali számítógéppel és laptoppal, nettoppal is rendelkező ügyfelem. Már elég régen, 2007-2008 környékén vásárolták azt a kis subnotebookot, amiről most írok.

Maga a gép korrekt megjelenésű, viszonylag precíz, sorjamentes műanyag kivitelezés, jól összerakott elemekkel. Ami kiemeli a nettopok világából az az, hogy van benne egy normál DVD/CD meghajtó, van benne kétmagos (igaz, csak 2x1GHz körüli) CPU, és USB port is van rajta bőven. Ami viszont visszarepíti a nettopok világába az az, hogy normálisan gyakorlatilag használhatatlan a gép, a mérete is kicsi (10″-os kijelző), és az 1GB beépített memória nagyon karcsú.

“Az a gondunk vele, hogy nagyon lassú!”

Főleg úgy, hogy a gépet gyárilag Windows Vistával adták ki (ismétlem, nem mai darab!), aminek viszont nagyon úgy tűnik, hogy túlon túl kevés az 1GB memória. Amíg nincs fent víruskereső, addig nincs is különösebb gond, hozza a konfigurációnak megfelelő és elvárható sebességet (egy darabig…), de amint felkerül bármelyik víruskereső, a gép teljesen használhatatlanná válik.

És itt jön be az, hogy hiába márkás a gép, hiába volt majd’ 300.000 Ft, valami nagyon nem stimmel vele. Tartós használatnál derül ki igazán, hogy a gép még az elvárható sebességet sem hozza egy teljesen alap, normál módon telepített rendszerrel sem. A HDD meg sem áll, teker folyamatosan.

“Ez így nem mehet tovább!”

A gép igazából egy gyári állapotra való visszaállítás miatt került hozzám, de már korábban is kellett rajta dolgoznom. Most viszont azt kérte a tulajdonosa, hogy állítsuk vissza olyan állapotúra, mint amilyen volt a vásárlás pillanatában.

Ez szerencsére nem volt nagy gond, mivel ugyan Windows Vista telepítőlemezt nem adtak a géphez, de szerencsére a merevlemezen megtaláltam a ~6GB-s recovery partíciót, amiről elindítva a telepítőt, visszaállt minden a gyári beállítások szerint. Persze sokmindent lekellett gyilkolni, amit teljesen feleslegesen raktak rá valahol Taiwanban (a gyártás helyéről még lesz szó).

Viszont rögtön feltűnt, hogy elég régi, már elavultnak mondható driverek és főleg felhasználói programok voltak gyárilag telepítve, illetve, a gép gazdája kérte, hogy rakjak bele több memóriát, ezért hát gondoltam, nekiugrok a gyártó oldalának és letöltöm az újabb drivereket, illetve utánanézek, hogy milyen memória megy bele pontosan és maximum mennyi, meg hogy hány ram foglalat van a gépben. Na, ekkor ért az első pofon, de úgy jó alaposan: a gyártó oldalán nem hogy driverek nincsenek, de még egy betű nem sok, annyi említés sem volt a kis notebookról. Mintha nem is létezne, így hát hiába is kerestem frissebb meghajtóprogramokat, amikor még egy alapszintű termékspecifikációt vagy leírást sem tartalmaz a hivatalos weboldal, amiből a memóriakérdésemre választ kaphattam volna.

Így hát más vízekre kellett eveznem, konkrétan a fórumokat céloztam meg, hogy majd másod-harmadkézből beszerzem a szükséges meghajtóprogramokat és az információkat a memóriával, illetve a gép szétszedésével kapcsolatban. De sajnos ez a próbálkozásom is nagyon hamar kudarcba fulladt.

Támogatottság teljes hiánya.

Hamar kiderült, hogy ez a gép bizony NEM a ráfestett márka tulajdona, csupáncsak egy egyszerű licensz, amit egy Taiwani gyártó termékéből vettek át. Magyarul, ez egy noname gépezet, ami bár összességében minőségileg rendben van, még sem jár hozzá semmiféle támogatás, és az adott márkajelzés csak azért került rá, mert a cég kifizette a gép utáni licenszdíjat, így ráragaszthatta a saját márkanevét. De ennyiben ki is merül az adott márkához való tartozása.

Ismétlem, terméktámogatás, frissített driverek letöltésének lehetősége és leírások, specifikációk, bemutatók már nem járnak a géphez sem a “Pótanya”, sem az eredeti Anyacég jóvoltából sem.

Olyannyira nem akartam én ezt elhinni, hogy szerelő létemre bizony arra vetemedtem, hogy elvittem a gépet egy másik, konkrétan laptopokra specializálódott céghez, hogy ugyan, nézzék már meg, mert én nem hiszem, hogy ez a gép tényleg “nem is létezik”. De sajnos ők is igazolták, hogy ez a gép nem az, aminek látszik. Memóriát nem igen tudnak hozzá beszerezni, és a beszerelés sem egy egyszerű móka, több ponton ragasztott a gép borítása, nincs külön, egyszerűen nyitható ablakocska a memórislotoknak. Ráadásul nem is javasolták a memóriabővítést, mondván, hogy ez a gép akkor sem lesz jó Vistával. Rakjak rá XP-t, mondták ők. Én meg mondtam, hogy az nem fog menni, mert mindenképp a gyári, legális rendszert kell rajta futtatni. Erre viszont széttárt karokkal csak egy halvány mosoly volt a válasz a részükről.

Konklúzió

Adott tehát egy gép, ami majd’ 300.000 Ft-ba került. Igaz, hogy akkoriban még drágábbak voltak ezek a kütyük (főleg a kis méret miatt), de azért bőven lehetett már akkoriban is találni 150-200e körül korrekt, támogatást élvező masinákat is. Adott továbbá egy márka, amit én mondjuk eddig szórakoztató elektronikai cikkei által ismertem csak (házimozik, TV-k, fejhallgatók, hasonlók), számítógépet, laptopot, netbookot még nem sikerült közelről s távolról sem kipróbálni. De gondoltam, ez csak az én hiányosságom. De mint kiderült, nem, ennek a márkának tényleg nincsenek saját fejlesztésű számítógépei, csak licenszelt termékek. Amikre meg vagy van, vagy nincs támogatás. Esetünkben nincs.

Végső következtetés: válasszunk inkább olyan számítógépet, amit az iparágban már mint ismert és elismert gyártók fejlesztenek, amikre van elérhető, friss támogatás és leírások.

A boltban ne akarjuk mindenáron azt a terméket megvenni, amit a legjobban elakarnak adni: sokszor csak a forgalmazó anyacég jutalékot, extra prémiumot ígér az eladóknak/boltvezetőknek, hogyha egy-egy adott terméket eltudnak adni nagy számban (háziorvosnál, utána pedig patikában járt már a kedves olvasó, ugye? A gyógyszerekből sem mindig a legjobbat, legszükségesebbet kapjuk, sokszor csak azért írnak fel egy adott gyógyszert, mert nagy a “hátszele” a forgalmazó által).

Nem tudja, milyen gépet vegyen? Bizonytalan, hogy a kiszemelt gép valóban megfelel az igényeknek és elvárásoknak? Nem szeretne annyit költeni a gépvásárlásra, mint amennyibe kerülne a legszimpatikusabb gép?

Keressen fel bátran, segítek kiválasztani a pénztárcájának és az igényeinek is leginkább megfelelő márkát és típust! Mivel reményeim szerint, ha engem bíz meg a gép kiválasztásával, beszerzésével, akkor majd tőlem kéri azt is, hogy üzemeljem be, ezért biztos lehet benne, hogy magamnak sem akarok rosszat, magammal sem akarok kiszúrzni, hogy egy olyan terméket válasszak, amivel már az elején nekem is meggyűlne a bajom.

Telefon: +36 70 2 26 27 26 (munkanapokon 8:00–17:00 között hívható)
Callcenter: +36 72 200 686 (éjjel-nappal hívható)
Email: info@exinfo.hu